Mesét hallgatni jó, nagyon jó, mert időutazom alatta a gondtalan
gyermekkoromba, amikor láttam a Nap sugarait, az égen úszó felhő-csodákat, a mennydörgés alatt láttam Szent Pétert, ahogy a hordókat görgeti (mert a
Nagymamám ezzel a képpel varázsolta ki belőlem a félelmet), s villámlás elől
anyuhoz lehetett bújni! Akkor még értettem a madarak énekét, s a mókusok
sem bújtak el előlem… átéltem minden történést, és minden porcikámban
éreztem: minden jó, ha a vége jó!
Középiskolásként mesemondó versenyeken meséltem.
Sok éven át, nyaranta a balatonkenesei táborban álomba meséltem a
rám bízott gyerekeket. Meghatározó élmény volt, hogy a pesti vagány kamasz
fiúk esténként kezes bárányként várták és kérték a mesét, a fejből mondott
történetet, amit ágyba bújva, villanyoltás után hallgattak.
Ahogy múlt az idő, a mesék, a mondókák, a versikék egyre többet
pihentek a magam szőtte tarisznyában. Egyre távolabbi emlékké lett a mesék
bábdarabbá alakítása is. A gyerekeim felnőttek, az iskolában – ahol tanítottam – egyre kevesebb idő jutott a mesélésre. A tábor is eltűnt a Balaton partjáról…
Aztán a nevelési tanácsadóban szükség lett a mondókákra, a versikékre ahol a mozgásos beszédindítást segítették, a TSMT(tervezett szenzomotoros tréning) feladatait sem lehetett elvégezni nélkülük! A Peter Hess hangtálak rezgéseivel kísért meséket még az örökmozgó gyerekek is szinte megbabonázva hallgatták. A sors úgy rendezte, hogy egy Waldorf iskolába is bekukucskálhattam, ahol a mesék és a történetek egy másik arcát is megláthattam. Megismerkedtem Szentkúti Márta waldorf pedagógussal – aki a Ligetszépe Meseterápiás Módszer megalkotója -, s a tanítványa lettem. Ligetszépe mesemondó terapeutaként mesélni nagyon jó! Jó mesélni csoportnak, felnőtteknek, öregeknek, gyerekeknek! De az igazi élmény akkor születik, amikor egy mesét gyógyító meseként mondok, s ezt a mesét együtt hallgatja a gyermek anyával vagy apával! Zsűritagként ennek az élményét fogom keresni a mesékben! Szívemre hallgatva figyelem majd, hogyan alakul mesefonás közben az együtt alkotók, az EGY-ÜGYÜEK közös útja! Ha kell a titulusom, amihez nem ragaszkodom… Aki voltam: óvónő, mozgásfejlesztés szakterületen szakvizsgázott gyógypedagógiai tanár. Ma nyugdíjas, aki még mesél, mint Ligetszépe Meseterapeuta, hangfürdőt tart, mint Peter Hess hangmasszőr, időnként gyerekfoglalkozásokat tart, s mindeközben két kislány és egy kisfiú boldogan büszke nagymamája!
Pályámra visszatekintve úgy érzem, hogy boldog, ősbizalommal született
gyermek csak az lehet, akinek az édesanyja meri és tudja szeretni saját magát, mert akkor sugárzik, s árad belőle a szeretet!
TEREM, mesepályázat, zsűri
